Utódot kapott az Opel kis egyterűje, a Meriva. Hat évvel az előző Meriva-tanulmány után, Genfben volt látható a második generáció koncepciója. A sorozatgyártású változatra őszig kellett várni.

Az új modell formájában felfedezhetőek Flextreme tanulmány jegyei. A karosszéria ugyanúgy dinamikus, a hűtőmaszk, az orr-rész kétoldali ívelt formái, illetve az oldalsó ablakok is egyértelműen hasonlóak.

A Meriva az új Corsa padlólemezét és motorjait örökölte meg. Így 1,3-as és 1,7-es dízelmotorokkal, illetve 1,6-os turbós benzinmotorral is kapható. Utóbbiból készül majd az OPC-változat közel 200 lóerővel. Mindegyik változatban lesz start-stop rendszer, amellyel csökkenthető lesz a fogyasztás és a károsanyag-kibocsátás.

Az Opel rüsselsheimi főhadiszállásán tartott bemutatónak igen stílszerű helyet alakítottak ki, ugyanis egy régi gyárépületet rendeztek át a Meriva kedvéért, ahol amúgy kiöregedett Opel-versenyautók pihennek. A német humor egy iskolapéldájának lehettünk tanúi, amikor rövid bevezető és bemelegítés után lerántották a leplet a terem közepén letakart autóról, amely első ránézésre egy régi Meriva volt. Természetesen nem közönséges autó, hanem egy korai prototípus állt a rivaldafényben, amelynek fejlesztését még 2005-ben kezdték, és az első kísérlet volt a fordított mechanizmusra. Ennek köszönhetően az autó egyik felén hagyományos ajtók voltak, a másik oldalán viszont már fordítva nyitható hátsó ajtó volt, bár még igen kezdetleges kidolgozással.

Bármennyire is szokatlannak hat manapság a fordított hátsó ajtó a Meriva kategóriájában, ezzel a megoldással tulajdonképpen visszatért az alapokhoz az Opel, hiszen jó néhány évtizeddel ezelőtt autóinak többségén visszafelé nyíló hátsó ajtó volt. Ezt remek módon szemléltették a Meriva bemutatása kapcsán, ugyanis előszedtek a vitrinből néhány Opel-relikviát. Egy régi Kadett, Admiral és Kapitan volt a szerencsétlen tesztalany, az ő ajtajaikat lehetett ki-be csapkodni és ülőpróbát venni a hátsó ülésen.

Lenyűgöző volt az a teljesítmény, ahogy az Opel marketinges csapata pontokba szedte a visszafelé nyíló hátsó ajtó előnyeit, amelyek között a könnyebb be- és kijutás, a biztonságosabb kiszállás, a hátsó sorba ültetett gyerekekhez való könnyebb hozzáférés is szerepelt, majd a végén mintegy mellékesen megemlítették még a "coolness factort", azaz, hogy menő. Az új Meriva végigtapogatása után bátran kijelentjük, hogy valószínűleg ez utóbbi volt az igazi oka a hátsó ajtó megfordításának - ami egyébként nem kis mérnöki kihívás volt -, így ugyanis garantáltan nagyobb lesz a figyelem és felhajtás az autó körül.

Ebben a kategóriában ilyet eddig nem csinált senkit, hasonlót azonban igen, amit meglepő módon be is mutattak a Meriva árnyékában. Egy Mazda RX8-cal indult a sor, majd egy Mini Clubman következett, hogy egy londoni taxi után egy Rolls-Royce Phantom zárja a trükkös hátsó ajtóval rendelkező autók sorát. Ez utóbbiba többször is bekászálódtam már csak a hangulata miatt is, és arra a megdöbbentő felfedezésre jutottam, hogy a Meriva hátsó ülésére könnyebb behuppanni, mint a Phantom bőrfoteljeibe.

Ezzel persze senkit nem akarunk lebeszélni a Rolls-Royce legdrágább modelljéről, csak jelezni szeretnénk, mennyire jól sikerült az Opel első ilyen irányú újkori próbálkozása, amely gyaníthatóan divatot teremt majd a családi autók között. A közel derékszögben nyíló hátsó ajtó elsőre ugyan szokatlan lehet, de körülbelül két be- és kiszállás után tökéletesen megszokható, és ha nem is olyan mértékben, mint ahogyan ezt próbálták belénk sulykolni a sajtótájékoztatón, de tényleg gyerekjáték rajta keresztül a ki- és beszállás. Hogy menet közben még véletlenül se nyíljon ki egyik hátsó ajtó, 5 km/órás tempó felett az autó reteszeli az ajtókat, amelyeket se kívülről, se belülről nem lehet kinyitni.

Hála a magas, egyterűs felépítésnek, az utastér szellős, az előre-hátra mozgatható hátsó ülések miatt a megfelelő méretű lábtér kialakítása sem gond, az Opel mérnökei azonban nem álltak itt meg, és széltében is nekiálltak játszani a térrel. Elviekben ötszemélyes a Meriva, ha azonban valaki nem ül a két hátsó ülés közötti púpon, akkor az kartámasszá hajtogatható. Ha középen lehajtjuk a hátsó ülés támláját (ami a két szélső könyöklője), akkor az oldalsó ülések nem csupán előre-hátra, hanem oldalra is szétcsúszhatnak, még több helyet biztosítva a terpeszkedésnek. A rövid ülőpróba alatt kiderült, hogy a fenti trükköknek köszönhetően még két 190 centiméter körüli egyén is kényelmesen elfér egymás mögött, ami egy ekkora autótól nem kis teljesítmény.

A trükkös hátsó üléseken túl a FlexRail nevű fejlesztést mutogatták még büszkén a bemutatón. A két első ülés között egy ívben hajlított sínpár fut végig, amelyre különböző dolgokat lehet rögzíteni, vagy akár tologatni, sőt a két első ülés között feleslegessé váló könyöklőt akár hátra is rakhatjuk a két hátsó ülés közé. A prezentáción egy könyöklővel és egy pohártartóval demonstrálták a FlexRail hasznosságát, ami tényleg jópofa megoldás, bár egy szimpla csúsztatható és felhajtható könyöklő gyakorlatilag ugyanezt tudja, annyi előnye azonban mégis van az Opel megoldásának, hogy az üres sínek közé egy kisebb hátzsákot vagy aktatáskát is berakhatunk. Az Opel Corsából és az új Opel Astrából átvett, de annál praktikusabb megoldás, hogy a Merivához is rendelhető lesz a hátsó lökhárító aljából kihúzható kerékpártartó, így nem kell majd tetőcsomagtartóval bajlódni.

A műszerfal és az utastér kialakítása nagyon hasonlít az új Astráéra, a kormány és a kijelzők konkrétan ugyanazok, látszólag csak a légbeömlők formáján változtattak, ami azonban lényeges különbség, hogy az új Opel Meriva utastere sokkal vidámabb színekkel és kárpitokkal rendelhető. A külseje mindenesetre jelentősen átalakult: az új Meriva fényévekkel vagányabbnak tűnik elődjénél, bár ez nem egy túl nagy teljesítmény, hiszen a régi Meriva külseje tökéletesen jellegtelen. Ezzel szemben az új modellnek izgalmasan hullámzik az övvonala és nagyon jól áll neki az a rengeteg opeles stílusjegy, amelyeket az Insignián és Astrán jelentek meg először. Oldalról és hátulról ugyan hasonlít egy kicsit a Mercedes B osztályra, ám ezt valószínűleg nem veszik majd rossz néven a leendő vásárlók.

A magyarországi forgalmazás a nyáron kezdődött, hat motorral és háromféle felszereltségi szinttel indult a móka, ráadásul még ezeken belül is számos lehetőség lehet variálni az utastér színeivel. Az Insignia, az Astra és most a Meriva után egyre jobban érthető, miért nem adta el mégsem német érdekeltségét a GM.